2. rész- A vonaton

 

Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet!
Kellemes olvasást!     Alexa


Mikor felszálltunk a vonatra azt hittem tátva marad a szám. Mindenhol asztalok sorakoztak telepakolva mindenféle étellel, itallal és süteménnyel. Ahogy láttam Josht is ámulatba ejtette a svédasztal. Odamentem a sütis pulthoz és levettem egy kocka alakú rózsaszín süteményt. Azt hiszem minyon a neve. Josh is követte a példámat és a kajás asztalról levett egy hatalmas hamburgert. Leültünk a kanapéra - amit eddig mellékesen észre se vettem - és elkezdtünk falatozni.
Egy kis idő múlva Debora lépett be a kabinba feltehetőleg a mentorunkkal.
-Gyerekek ő itt Vince Parker a mentorotok. Ő fog képviselni titeket a viadalon.
Josh nem habozott sokáig odament Vincehez és kezet rázott vele. A mentorunk elég magas volt, még Joshnál is magasabb - pedig ő se egy kistermetű ember - rövid, szőkésbarna a haja és széles vállú. Szerintem kapitóliumi, mert a mi körzetünkből még senki sem nyert. Én is üdvözöltem és visszaültem a helyemre.
A kísérőnk azt mondta, hogy kb. egy napig fog tartani az utazás, ezért már holnap ilyenkor az átalakító központban leszünk.
Debora megmutatta nekünk a kabinjainkat.
Nos nem kell részletezzem a kabin külsejét. Hatalmas volt, nagyobb mint a saját szobám. A kabinból külön fürdőszoba is nyílt.
Maga az ágy hatalmas volt, szerintem az egész családom elférhetne rajta. Ledőltem az ágyra és néztem ki a fejemből.
Már vagy egy órája feküdhettem az ágyon, amikor halk kopogásra leszek figyelmes. Josh volt az.
-Abby Debora azt mondta, hogy gyere vacsorázni.
-Rendben mingyárt megyek.
Amikor kimentem a szobámból, ráeszméltem, hogy csak én hiányzok a vacsorához, ezért gyorsan leültem Josh mellé.
A vacsora kellemesen telt, bár némán. Senki sem kezdeményezett beszélgetést. A vacsora után újranéztük a kiválasztásokat. Ahogy gondoltam. Az 1. és a 2. körzetből önként jelentkezők jönnek. Viszont arra nem számítottam, hogy 2 12 éves kislány is részt fog venni a viadalon. Elszörnyedek azon, hogy senki sem volt hajlandó önként jelentkezni és megmenteni őket.
Miután megnéztük a kiválasztást, visszavonultam a kabinomba. Kíváncsi voltam a tusolóra, ezért elmentem fürdeni. Megjegyzem rengeteg gomb van a tusolóban. Elég fáradt voltam, tehát 10 perc alatt letudtam a fürdést.
Amikor kimentem a fürdőből egy kellemes meglepetés fogadott. Josh ott ült az ágyam szélén és nézett ki az ablakon. Annyira elbambult, hogy észre se vette, hogy ott állok mellette.
-Szia hát te mit keresel itt?
-Bocsi csak kíváncsi voltam, hogy miért mentél el olyan hamar vacsora után.
-Semmi extra csak fáradt vagyok.
-Értem, akkor én nem is zavarok tovább. Jó éjt!
-Jó éjt!
Az éjszaka szinte semmit nem aludtam. Az álmomban már az arénában vagyunk. Mikor megszólal a gong mindenki úgy fut mintha puskából lőtték volna ki. Kivéve engem. Én még mindig ott állok az aknán és nem tudok megmozdulni. Az egyik hivatásos lány felém fut és hirtelen megáll, eldobja felém a kést amit eddig szorongatott. Még csak esélyem sincs kitérni előle. Észre veszem, hogy folyik a hasamból a vér.
Sikítva ébredek fel. Megnyugodva tapasztalom, hogy ez csak egy rossz álom volt. Kicsit nyugtalanul alszok vissza.