2. rész- A vonaton

 

Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet!
Kellemes olvasást!     Alexa


Mikor felszálltunk a vonatra azt hittem tátva marad a szám. Mindenhol asztalok sorakoztak telepakolva mindenféle étellel, itallal és süteménnyel. Ahogy láttam Josht is ámulatba ejtette a svédasztal. Odamentem a sütis pulthoz és levettem egy kocka alakú rózsaszín süteményt. Azt hiszem minyon a neve. Josh is követte a példámat és a kajás asztalról levett egy hatalmas hamburgert. Leültünk a kanapéra - amit eddig mellékesen észre se vettem - és elkezdtünk falatozni.
Egy kis idő múlva Debora lépett be a kabinba feltehetőleg a mentorunkkal.
-Gyerekek ő itt Vince Parker a mentorotok. Ő fog képviselni titeket a viadalon.
Josh nem habozott sokáig odament Vincehez és kezet rázott vele. A mentorunk elég magas volt, még Joshnál is magasabb - pedig ő se egy kistermetű ember - rövid, szőkésbarna a haja és széles vállú. Szerintem kapitóliumi, mert a mi körzetünkből még senki sem nyert. Én is üdvözöltem és visszaültem a helyemre.
A kísérőnk azt mondta, hogy kb. egy napig fog tartani az utazás, ezért már holnap ilyenkor az átalakító központban leszünk.
Debora megmutatta nekünk a kabinjainkat.
Nos nem kell részletezzem a kabin külsejét. Hatalmas volt, nagyobb mint a saját szobám. A kabinból külön fürdőszoba is nyílt.
Maga az ágy hatalmas volt, szerintem az egész családom elférhetne rajta. Ledőltem az ágyra és néztem ki a fejemből.
Már vagy egy órája feküdhettem az ágyon, amikor halk kopogásra leszek figyelmes. Josh volt az.
-Abby Debora azt mondta, hogy gyere vacsorázni.
-Rendben mingyárt megyek.
Amikor kimentem a szobámból, ráeszméltem, hogy csak én hiányzok a vacsorához, ezért gyorsan leültem Josh mellé.
A vacsora kellemesen telt, bár némán. Senki sem kezdeményezett beszélgetést. A vacsora után újranéztük a kiválasztásokat. Ahogy gondoltam. Az 1. és a 2. körzetből önként jelentkezők jönnek. Viszont arra nem számítottam, hogy 2 12 éves kislány is részt fog venni a viadalon. Elszörnyedek azon, hogy senki sem volt hajlandó önként jelentkezni és megmenteni őket.
Miután megnéztük a kiválasztást, visszavonultam a kabinomba. Kíváncsi voltam a tusolóra, ezért elmentem fürdeni. Megjegyzem rengeteg gomb van a tusolóban. Elég fáradt voltam, tehát 10 perc alatt letudtam a fürdést.
Amikor kimentem a fürdőből egy kellemes meglepetés fogadott. Josh ott ült az ágyam szélén és nézett ki az ablakon. Annyira elbambult, hogy észre se vette, hogy ott állok mellette.
-Szia hát te mit keresel itt?
-Bocsi csak kíváncsi voltam, hogy miért mentél el olyan hamar vacsora után.
-Semmi extra csak fáradt vagyok.
-Értem, akkor én nem is zavarok tovább. Jó éjt!
-Jó éjt!
Az éjszaka szinte semmit nem aludtam. Az álmomban már az arénában vagyunk. Mikor megszólal a gong mindenki úgy fut mintha puskából lőtték volna ki. Kivéve engem. Én még mindig ott állok az aknán és nem tudok megmozdulni. Az egyik hivatásos lány felém fut és hirtelen megáll, eldobja felém a kést amit eddig szorongatott. Még csak esélyem sincs kitérni előle. Észre veszem, hogy folyik a hasamból a vér.
Sikítva ébredek fel. Megnyugodva tapasztalom, hogy ez csak egy rossz álom volt. Kicsit nyugtalanul alszok vissza. 

1. rész- Az aratás napja

 
Sziasztok! Végre eltudtam kezdeni a blog írását. Hamarosan hozom a következő fejezetet!  Alexa
 
 

Ez a nap is ugyan úgy kezdődött mint az összes többi. Már megszokásból, mikor felkeltem, lementem a partra. Néztem a tenger kecses hullámzását. És akkor jutott eszembe, hogy ma Aratás van. Basszus elfelejtettem. Siettem haza, hogy elkezdhessem a készülődést. Mikor beléptem a házba észrevettem, hogy apa ott ül az ebédlőasztalnál. Mivel ma Aratás van, ezért nem kellett dolgoznia. A 4. körzetben élünk, ezért a férfiak nagy része halászattal foglalkozik. Olvasta az újságját és anya bögréjéből itta a kávéját. Köszöntem neki és rohantam fel a lépcsőn. 10 éves voltam mikor anya meghalt. Mindenkinek jobb ha nem beszélünk róla. 

Mikor beléptem a szobámba észre vettem, hogy elő van készítve az ünneplős ruhám.  Biztos a nővérem, Kim készítette elő. Gyorsan felvettem a tengerkék szövetruhámat és befontam hosszú sötétbarna hajamat.  Kim idén töltötte be a 19. évét, ezért neki nem kell részt vennie az Aratáson. Én 16 éves vagyok, ezért még két Aratást túl kell élnem.

Idén ez a 15. viadal. Eddig a családunk megúszta az összeset. Bár nem tudom, hogy kik lesznek a kiválasztottak. Az se biztos, hogy megúszom az idei évet.

Átmentem a nővérem szobájába és szóltam neki, hogy indulnunk kell, mert megígérte, hogy elkísér. Apa is jött velünk.

Amikor odaértünk a térre, siettem a regisztrációs pulthoz. Utána odatereltek a 16 évesek közé. Végre feltipegett a színpadra a 4. körzet kiválasztottjainak kísérője, Debora Wright. Most elég lightosra vette a figurát. Világos rózsaszín parókája volt, arany színnel kihúzta a szemét. A ruhája rózsaszín egyik nagyon rikító árnyalatában pompázott, azt hiszem az anyaga bársony. Ennek tetejébe ezüst bőrcsizmát viselt. Végre belekezdett nyájas hangon a mondandójába:

-Jónapot, jónapot! Üdvözlök mindenkit a 15. Éhezők Viadala Aratásán. Mielőtt kisorsolhatnám az idei kiválasztottakat nézzünk meg egy fantasztikus kisfilmet, amit egyenesen a csodálatos Kapitóliumból hoztam. 

Igazából a kisfilmben nem volt semmi extra. Csak elmondják, hogy miért is jött létre a viadal és az aktuális elnök mond beszédet.

"Végre" elkezdi Debora a sorsolást: -Az idei lány, aki képviselheti a körzetét a 15. Éhezők Viadalán, nem más mint.. Abby Smith. Amikor meghallottam a nevemet hirtelen megfagyott bennem a vér. Mire feleszméltem volna, hogy mit is csinálok, észrevettem, hogy sétálok ki a tömegből és jönnek értem a békeőrök, hogy felkísérjenek Debora mellé. Hirtelenjében elkapott a félelem és elkezdtem remegni.

-És most jöjjenek a fiúk. Az idei fiú kiválasztott nem más mint Josh Wilson. A fiúk csoportja egyszerre kezdett el mozgolódni, hogy megtalálják a kérdéses fiút. Gondolkodtam, hogy ki is lehet Josh Wilson. Azt hiszem sötét barna a haja szinte már fekete és kék szemei vannak. Kicsivel magasabb nálam és vaskos a teste. Szerintem olyan 17-18 éves lehet. A merengésemből Debora ugrasztott ki.

-Hölgyeim és uraim a 4. körzet kiválasztottjai, Abby Smith és Josh Wilson, tapsot nekik!... Senki sem tapsolt. Itt mindenki úgy gondolja, hogy a viadal nem kiváltság, hanem büntetés a körzetek számára. Kb. 2 perc múlva jöttek értünk a békeőrök. Valami kis szobába kísértek minket, ahol csupán csak egy 3 személyes kanapé volt és egy asztal 4 székkel. Miután körülnéztem - ami nem tartott sokáig -, benyitott Kim és apa. A békeőr mogorván odaszólt, hogy csak 5 percünk van a búcsúra. Kim rögtön a nyakamba ugrott és szorosan megölelt. Láttam a szemein, hogy sírt. Mondjuk ilyenkor ki nem sírna. Rövidesen apa is odajött hozzánk és hosszan öleltük egymást. Az idilli pillanatot egy békeőr szakította félbe, miszerint lejárt az időnk. Apa nyomott egy puszit a homlokomra és sok szerencsét kívánt. Kim utoljára szorosan megölelt. 

Miután apáék kimentek, csönd lett a szobában. Leültem a kanapéra és bebizonyosodtam róla, hogy elég kényelmes. Úgy 1 perccel később valaki bejött a szobába. Kayla volt az a legjobb barátnőm. Szorosan megölelt és így szólt hozzám:

-Figyelj Abby, jól tudom, hogy alig van fegyver amihez értenél, de azt tudom csapdakészítéshez és az ehető növényekhez értesz sőt szinte profi vagy. Csak annyit kérek tőled, hogy próbáld meg megnyerni a viadalt, kérlek! 

-Nyugalom Kayla minden tőlem telhetőt megteszek. De jól tudod, hogy hivatásosak is lesznek a viadalon, és ők bizony nagyon jók. Az elmúlt 14 évben szinte mindig ők nyertek. 

- Értem, csak próbáld meg!- ezt már könnyes szemmel mondta nekem. 

- Rendben, megpróbálom.- és szorosan megöleltem. 

Bejött egy békeőr és kivitte Kaylát. 

Rövidesen a kísérőnkkel Debora Wrighttal haladunk a vonat felé. A mentorunk már a vonaton van.